A Kínai Tudományos Akadémia fizikai és kémiai műszaki intézetének munkatársa, Vang Köhszia szerint az új kompozit anyag lebomlási ideje néhány naptól néhány száz napig terjedhet, a hátramaradó apró molekulák pedig nem szennyezik a környezetet. A kutatók becslései szerint jelenleg nagyjából 4,8-12,7 millió tonna műanyagszemét kerül évente a világ tengereibe, ami a 60-80 százalékát teszi ki az óceánokba jutó szilárd hulladékmennyiség egészének.
Az emberi tevékenység és az óceáni áramlatok nyomán a hulladékok többsége a Csendes-óceán északi és déli, az Atlanti-óceán északi és déli, valamint az Indiai-óceán középső részén halmozódik fel. A szakemberek szerint a Kalifornia és Hawaii közötti óceánterületen elterülő „szemétsziget” immár 3,5 millió négyzetkilométeres lehet és évente 80 ezer négyzetkilométerrel nő a területe. A Világgazdasági Fórum pedig arra figyelmeztet, hogy az óceánokban lévő műanyagszemét súlya 2050-re meghaladhatja a teljes tengeri halállomány súlyát.
Vang szerint a műanyagok minden típusa megtalálható a tengerekben, és lebegjenek akár a vízfelszínen, vagy süllyedjenek a tengerfenékre, évtizedekbe, vagy évszázadokba telhet, mire lebomlanak. A napfény, az óceáni áramlatok és a különböző tengeri organizmusok öt milliméternél kisebb részecskékké – mikroműanyagokká – alakítják a műanyagszemetet, ami komoly fenyegetést jelent a tengeri élővilágra.
„Továbbra sincs hatékony módszerünk az óceáni műanyagszennyezettség leküzdésére” – mondta Vang, hozzátéve, hogy a tengerekből nem lehet úgy begyűjteni és feldolgozni a szétszóródott hulladékot, mint a szárazföldön. „A legésszerűbb megoldás, hogy hagyjuk az anyagokat maguktól lebomlani és eltűnni” – tette hozzá a szakember.